"Kedves naplóm! Ma is tüneményes napnak nézek elébe már kicsinosítottam magam felöltöztem divatosan és Fiona-ra is ráadtam a mai ruháját. Nos kedves naplóm ez az a nap amire egész nyáron vártam. Ma lesz az elnök választás a suliban. Még tavaly beledobták a szavazataikat a diákok az iskolában kiállított dobozokba. Pontosan tudom hogy én leszek az elnök. ez a cím engem illet..."-éppen naplóírásba és rózsaszín kis gondolataimba voltam belemerülve, amikor Kopogtak az ajtómon.
-Tessék-vinnyogtam édes hangon és arra fordítottam tüneményes kis -vakolattólaligmegismerhető- fejecskémet. Anya nyitott be.
-Kislányom indulnod kell-dugta be a fejét
Egy Vörös Ople Insignia-m volt, amit apától kaptam, de még nem vezethettem. Helyettem mindig az egyik inas fiú vitt engem és az öcsémet.
-Ma Öcsi, be kell hogy ugorjunk Theo-maciért is!-vigyorogtam és reméltem hogy Jerry az aznapi inas ezt meghallotta.
-Áh.. nagyszerű-flegmázott sóhajtva. Ki nem bírják állni egymást. Mondjuk Theofil-t a szüleim sem szerették, sőt senki a suliból. Mindenki csak talpnyaló volt. Szaladgáltak utána és kiszolgálták mint ahogy engem is. Féltek tőle mert szétdobott pali és ha valaki nem tetszett neki megverte az illetőt.
Mikor Theo-házához értünk és ő kilépett az ajtón a már nyitott ablakon messziről integettem neki mint valami kis bolond.
-Szia drágaságom!!-vinnyogtam. Mosolyra sem méltatott. Beült mellém nagy puszit nyomtam az ajkára, mire kedvet kapott. "FÚÚÚJ... Nemáár" fordította el a fejét az öcsém. Kuncogtam és megpaskoltam az öcsém arcát. A barátom már kevésbé volt kedves. Csak flegmán így szólt:
-Úristen.. Ez is itt van?-forgatta a szemeit.
-Jaj.. Fiúk,fiúk legyetek kedvesek egymáshoz!-utasítottam őket beképzelt hangon színlelt kedvességgel.
Az iskolába érve szépen megfogtam Theo kezét. Rámosolyogtam de Ő elengedte a kezem és azt mondta:
-Cica kérlek! Ezt már megbeszéltük! Ne fogd meg a kezem, mert ront a népszerűségemen!-magyarázta bunkó hangon. Hevesen bólogattam jelezve: emlékszem hogy megbeszéltük. Mit sem törődve vele, feltartott fejjel és magasba tartott ujjakkal senkire se nézve az épület felé vettem az irányt. Úgy vonultam be mint egy hercegnő, mindenki félrement és köszönt mosolyogva. Felragasztottam magamra a mindenkivel kedves vagyok álcát és mosolyogva visszaköszöntem. A barátnőim vigyorogva és csacsogva mellém léptek.
-Júúj szia Jasmin!-vigyorgott Miranda-Annyira izgatott vagyok az elnök választás miatt!
-Biztos te fogsz nyerni!-biztatott Clara. Hirtelen megálltam és a barátnőim felé fordultam.
-Lányok! Persze hogy én fogok nyerni!-magyaráztam nekik. Teljesen meg voltam győződve az állításomról. A naív barátnőim pedig úgy sztároltak, mintha más bolygóról jöttem volna. Nagyon élveztem a társaságukat, amikor így viselkedtek.
-A versenytársaid...kezdte Clara, de félbeszakítottam.
-Versenytársaim? Ezek nem is versenytársak! Csinos vagyok, okos vagyok-soroltam-és kedves!-vigyorogtam
-Nagyon kedves-bizonygatta Miranda.
-Felettébb kedves!-erősítette Clara.
-Mindenkinek segítek divat tippeket, jó tanácsokat osztok! Figyeljétek csak azt a lányt!-mutattam egy vörös hajú szeplős lány felé és odatipegtem hozzá a barátnőim követtek. Rávigyorogtam és elvettem tőle a táskáját ami két évvel az előtti divat volt.
-Helló Öhm.. Gertrud?-ráncoltam össze tökéletes homlokom.
-Gloria!-javított ki.
-Áh! Persze-mosolyogtam-Figyelj! Ez a táska már két éve lejárt darab!-mondtam nyájasan-Inkább menj és válogass a talált tárgyak részlegen! Tavaly úgyis elveszítettem a táskám itt a suliban. Ha ott van nem kell hogy visszaadd! Neked ajándékozom!-tettem a vállára a kezem mire ő elment és én a barátnőim felé fordultam.
-Nos, ezek után ne szavazzanak rám?
Clara és Miranda szívükre tették a kezüket a meghatottságtól.
Negyedik óránk francia Clément Congrand tanár úrral. Erősségem volt a francia és természetesen én voltam a tanár kedvence.
-Tessék-vinnyogtam édes hangon és arra fordítottam tüneményes kis -vakolattólaligmegismerhető- fejecskémet. Anya nyitott be.
-Kislányom indulnod kell-dugta be a fejét
Egy Vörös Ople Insignia-m volt, amit apától kaptam, de még nem vezethettem. Helyettem mindig az egyik inas fiú vitt engem és az öcsémet.
-Áh.. nagyszerű-flegmázott sóhajtva. Ki nem bírják állni egymást. Mondjuk Theofil-t a szüleim sem szerették, sőt senki a suliból. Mindenki csak talpnyaló volt. Szaladgáltak utána és kiszolgálták mint ahogy engem is. Féltek tőle mert szétdobott pali és ha valaki nem tetszett neki megverte az illetőt.
Mikor Theo-házához értünk és ő kilépett az ajtón a már nyitott ablakon messziről integettem neki mint valami kis bolond.
-Szia drágaságom!!-vinnyogtam. Mosolyra sem méltatott. Beült mellém nagy puszit nyomtam az ajkára, mire kedvet kapott. "FÚÚÚJ... Nemáár" fordította el a fejét az öcsém. Kuncogtam és megpaskoltam az öcsém arcát. A barátom már kevésbé volt kedves. Csak flegmán így szólt:
-Úristen.. Ez is itt van?-forgatta a szemeit.
-Jaj.. Fiúk,fiúk legyetek kedvesek egymáshoz!-utasítottam őket beképzelt hangon színlelt kedvességgel.
Az iskolába érve szépen megfogtam Theo kezét. Rámosolyogtam de Ő elengedte a kezem és azt mondta:
-Cica kérlek! Ezt már megbeszéltük! Ne fogd meg a kezem, mert ront a népszerűségemen!-magyarázta bunkó hangon. Hevesen bólogattam jelezve: emlékszem hogy megbeszéltük. Mit sem törődve vele, feltartott fejjel és magasba tartott ujjakkal senkire se nézve az épület felé vettem az irányt. Úgy vonultam be mint egy hercegnő, mindenki félrement és köszönt mosolyogva. Felragasztottam magamra a mindenkivel kedves vagyok álcát és mosolyogva visszaköszöntem. A barátnőim vigyorogva és csacsogva mellém léptek.
-Júúj szia Jasmin!-vigyorgott Miranda-Annyira izgatott vagyok az elnök választás miatt!
-Biztos te fogsz nyerni!-biztatott Clara. Hirtelen megálltam és a barátnőim felé fordultam.
-Lányok! Persze hogy én fogok nyerni!-magyaráztam nekik. Teljesen meg voltam győződve az állításomról. A naív barátnőim pedig úgy sztároltak, mintha más bolygóról jöttem volna. Nagyon élveztem a társaságukat, amikor így viselkedtek.
-A versenytársaid...kezdte Clara, de félbeszakítottam.
-Versenytársaim? Ezek nem is versenytársak! Csinos vagyok, okos vagyok-soroltam-és kedves!-vigyorogtam
-Nagyon kedves-bizonygatta Miranda.
-Felettébb kedves!-erősítette Clara.
-Mindenkinek segítek divat tippeket, jó tanácsokat osztok! Figyeljétek csak azt a lányt!-mutattam egy vörös hajú szeplős lány felé és odatipegtem hozzá a barátnőim követtek. Rávigyorogtam és elvettem tőle a táskáját ami két évvel az előtti divat volt.
-Helló Öhm.. Gertrud?-ráncoltam össze tökéletes homlokom.
-Gloria!-javított ki.
-Áh! Persze-mosolyogtam-Figyelj! Ez a táska már két éve lejárt darab!-mondtam nyájasan-Inkább menj és válogass a talált tárgyak részlegen! Tavaly úgyis elveszítettem a táskám itt a suliban. Ha ott van nem kell hogy visszaadd! Neked ajándékozom!-tettem a vállára a kezem mire ő elment és én a barátnőim felé fordultam.
-Nos, ezek után ne szavazzanak rám?
Clara és Miranda szívükre tették a kezüket a meghatottságtól.
Negyedik óránk francia Clément Congrand tanár úrral. Erősségem volt a francia és természetesen én voltam a tanár kedvence.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése