4. rész: Sok új információ

-Te boszorkány lettél Jasmin! -mosolygott rám Niall.
-Gratulálunk!-ölelt át elismerően Harry. Én pedig ledermedtem. Nem volt szavam. Kinek is lett volna? Valójában nem is nagyon hittem el igazán. Bizonyítékot akartam és ennek hangot is adtam.
-Be tudjátok bizonyítani?-tettem csípőre a kezem. Ők lemondóan egymásra néztek majd rám. Liam meg akart szólalni de helyette Zayn tette meg.
-Minek ez a cele-cula? Miért nem hiszed el?-lépett közelebb és haragosan összeszűkítette a szemét. Megijedtem tőle. Harry közelebb lépett és megérintette Zayn vállát.
-Zayn! Kérlek! Képzed magad a helyébe!
-Ugyan! Igaza van Zaynnek! Minek ez a nagy felhajtás? Nem hiheti azt hogy szívatjuk! Ki lenne az a HÜLYE-nyomta meg egy kicsit Louis az utolsó szót..-aki eljönne éjfélkor ehhez a beképzelt libához hogy szívassa?-a szavak amikkel illetett gyomron ütöttek de meg sem szólaltam Niall megtette helyettem.
-Louis! Higgadj le!-utasította. Liam nagyokat fújtatott és csípőre tett kézzel várta hogy a vita véget érjen ami csak nem következett be. Mindenki csak az igazát akarta. Fiona a hangzavarra lejött a lépcsőn és ugatni kezdett. Ugatni? Nem! Nem ugatott beszélt! Tágra nyitottam a szemem s  az állam csaknem a padlót verdeste. Nem érdekelt az egyre csak hangosodó vita ami már teljesen más témára terelődött át. Nem érdekelt hogy idő közben Liam hozzám kezdett el motyogni valamit. Csak a kutyára figyeltem ami ilyeneket mondott: Csend legyen! Csend legyen most már! Megijesztitek az én kis gazdám!- hallottam a szavait miközben már előttem termett és a vele nem törődő vitázó térsaság felé ugatott.-Hát nem halljátok ti hangos népség? Csendet!-mondta (?) elhaló hangon majd beismerve hogy nem figyelnek rá mellém ült és rám nézet én pedig rá. Bámultam tágra nyílt szemekkel és csak később jöttem rá hogy nekem is mondanom kellene neki valamit. Így hát lehajoltam hozzá és az ölembe vettem.
-Fiona te beszélsz?
-Persze! Te is beszélsz!-Mondta barátságos hangon. Letettem, felálltam. nem kérdeztem más tőle, mert csak arról akartam megbizonyosodni hogy valóban nem hallucinálok-e.
-Fiúk!-a vita nem halványult így jobbnak láttam Liamhez szólni.-Liam!-rám nézett.-Hiszek nektek! Elhiszem hogy boszorkány vagyok!-jelentettem ki nagyot sóhajtva. Hát persze ehhez kétség sem fért már.
-Fiúk!-nem figyeltek rá. Így hát elővett egy barna pálcát amelyen volt egy bagoly és ha jól számoltam öt  arany csík volt a közepén. A nem túl furcsa mégis meglepő dolgot meglendítette közben mormolt egy idegen szavat ami így hangzott: ereflus. Hirtelen hideg fuvallatot éreztem a kezemen majd a fiúk egyszerre léptek hátrébb sőt nem is léptek, inkább megbotlottak a semmiben és hasonló hangot hallatva mint amikor a korom sötétben külön külön jajdultak egyet az előbb. Csend lett a számomra akkor még fura jelenség hatására. Mindenkinek a figyelme a bölcs kinézetű megbízható szemű okos Liamre szegeződött. Nem kérdeztek semmit csak érdeklődően rá néztek nagyot sóhajtva.
-Végre!-szólt
-Mondani szeretnék valamit!-mindenki rám nézett.-Már hiszek nektek!.
-Nagyszerű! Hajoljatok meg királynőnk előtt!-gúnyolódott Louis. Nem törődtem vele. Leguggoltam Fionához és megint az ölembe vettem. Felemeltem és így szóltam:
-Fiona mondj nekem valamit kincsem!
-És tessék most figyeljük ahogy vinyákol a kutyájához! Milyen érdekes jelenség!-gúnyolódott megint.
-Louis! Had' mondja már el amit akar!-állt a pártomra Niall. Halvány mosollyal megköszöntem neki és vissza fordultam a kiskutyámhoz. Néhány kérlelő szavat mondtam még neki mire megszólalt.
-Kik ezek az emberek?-tette fel a kérdést ami annyira fontos volt. Nem a kérdés hanem maga a szavak és hogy kiből jöttek. Felemelve a fejem a fiúkra mosolyogtam.
-Hallottátok?-kérdeztem mosolyogva. De ők csak értetlenül összenéztek.
-Mit? Te hallottál valamit?-kérdezte Harry összeráncolt szemöldökkel.
-Mit hallottál?-kérdezte Niall.
-Hát Fionát!
-A kutyát?-kérdezte Zayn. Liam nem várta meg a válaszomat hanem feltett egy újabb kérdést:
-Te hallottad a kutyát? Érted mit beszél?-bólogattam.
-Mit jelent ez Liam?-fordult Niall Liam felé.
-Ez a képessége?-tudakolta Harry.
-Igen! Ez a képessége!-szólalt meg Louis is-Ami azt jelenti hogy nem csak tud az állatokkal beszélni, hanem bármilyen állattá át tud változni varázsige kimondása nélkül.-magyarázta és Liam helyeslően bólogatott jelezvén: tökéletesen egyetért Louis-val.
-Képességem?-pislogtam nagyokat. Tátott szájjal bámultam, s habár már elhittem hogy boszorkány vagyok mégis le voltam döbbenve. Annyi dolog kavargott a fejemben. Annyi kérdés annyi  újonnan hallott szó. Annyi sok megmagyarázhatatlan eset. Annyira meg akartam volna szólalni annyira fel akartam volna  tenni a kérdéseimet. Mégsem jött ki egy árva hang sem a számon. csak hallgattam mélán bámultam. Azt hiszem ezt hívják sokknak. Úgy gondoltam ezek után mer nem jöhet semmi olyan ami meglepett volna. Mégis jött.
              
***
Másnap nyúzottan keltem fel. Egyrészt azért is  mert keveset aludtam másrészt mert még álmomban is a fúk éjjeli látogatásának látványa tárult elém és hogy miként tudott Zayn fényt varázsolni, hogy miképpen varázsolt Liam széllökést a vitázó társaságnak és Fiona hangja és beszéde. Valójába ez utóbbit bántam legkevésbé mert így már azt is tudtam  hogy a kiskutyám is gyönyörűnek tart és ennek hangot is adott. A többivel nehezen tudtam megbarátkozni. Az iskola kapuin szégyenkezve léptem be.
A tanárok úgy fogadtak hogy ki kell fizetnem a bejárati ajtót az épületen, de ez nem jelentett gondot. Aznap egész nap rossz volt a kedvem. Nem törődtem a hajammal, a sminkemmel, Theofillal.
Az utolsó óra után kinyitottam a szekrényem ajtaját és annak takarásában elővettem a tegnap éjszaka kapott könyvet. Nem voltak benne képek csak néhány ábra a helyes pálcalendítéshez és a helyes test tartáshoz a varázslat céljának eléréséhez. Rengeteg idegen szó volt benne amit akkor még soha nem hallottam. Gondolom varázslatok. Az idegen szavak mellett az anyanyelvemen íródott szöveg, ami megmagyarázza a varázslat célját, hasznát stb. Ahogy így nézegettem a könyvet gondolataimba merülve arra eszméltem hogy hirtelen valaki kikapta a kezemből. Hátranéztem mivel pont a mögöttem futott el. Louis volt az. Nála volt a könyv. Már megijedtem hogy valaki aki ha meglátná hogy miket ír benne kinevetne vagy megijedne.
Louis a férfi mosdóba futott. Utána eredtem, de a férfi mosdó ajtaja előtt megálltam. Megcsapott az émelyítő szag és teljesen felfordult a gyomrom. Nem nagyon volt merszem bemenni oda.
-Na mire vársz?-kérdezte Louis szemtelenül mosolyogva miközben nekidőlt a falnak.
-Add vissza Tomlinson!
-Gyere ide érte!-összeszűkítettem a szemem, összefontam a mellemen alatt a karom de azért hallgattam rá és bementem a könyvért. Amint beléptem az ajtón néhány végzős fiú éppen előbukkant. Összeröhögtek Louis-val és egymással is hogy mit keres egy lány a férfimosdóban. Odasétáltam hozzá és a kezemet nyújtottam a könyvért. a kezembe adta, de nem engedte el. Én fogtam az egyik felét ő a másikat. Közelebb hajolt és így beszélt hozzám.
-Ezt senki sem láthatja meg!-mondta élesen.-Senki sem tudhatja meg hogy boszorkány vagy! Nem veheted elő itt!-utasított maró utálattal a hangjában. Kirántottam a kezéből a könyvet.
-Felfogtam!
-Hűha! Komolyan? Írjuk fel a falra piros festékkel!-mondta gúnyolódva arra utalva hogy én soha nem értek meg semmit.
-Miért? Meg tudom jegyezni!-mondtam neki már elég dühösen. Úgy éreztem hogy senki más nem tud így feldühíteni mi ő. Már csak a puszta közelség is bosszantó hát még amikor megszólal... És az az igazság hogy mindig megtalálja a gyenge pontomat és mindig ki is használja. Egyébként vele már nagyon régóta ismerjük egymást és mindig is utáltuk a másikat. Csakhogy ő sosem volt velem bunkó, mindig én szúrtam ki vele. Úgy látszik most ő vette át az irányítást és szemmel láthatólag élvezte. Nem kellet már sok ahhoz hogy kihúzza a gyufát, csak egy két bántó szó, amiket fölényesen ki is mondott így hangzottak: Nem tudod megjegyezni, mert egy beképzelt üresfejű kis plázapicsa vagy! Elszakadt a cérna. se szó se beszéd közelebb léptem és hirtelen arcon ütöttem. Kicsit elhajolt de az ütést nem tudta kikerülni. Amikor visszahajolt a gyér fényben újra látszott az arca. Látszott ahogy arcizmai megfeszülnek. Szeme elsötétül orrlyuka kitágul. Szívem hevesebben kezdett dobogni teljesen elsápadtam. Tudtam hogy rossz fog következni és azt is tudtam hogy rosszat tettem váratlanul megmarkolta mindkét csuklóm és erősen szorította.
-Ha nem itt lennénk megütnélek! De várj csak! Jössz te még az én utcámba!-fenyegetőzött. Louis... Louis...
Hallottuk mind a ketten a fiúk kétségbeesett hangjait és gyors lépteket.
-Louis ne csinálj hülyeséget!-mondta Liam miközben beléptek az ajtón. Mind a ketten arra néztük és Louis hallgatva legésszerűbb társunkra elengedett a falnak lökve. Én pedig arrébb lépkedtem gyorsan. Minél távolabb Louistól. A szorítása nyomán foltok keletkeztek a csuklómon amiket jól megvizsgáltam és megtapogattam.
-Te vadállat!-löktem felé utálattal a szavakat. Nem szólt semmit.
-Miért csinálod ezt Louis?-kérdezte Harry a barátjától . Nekem lett volna erre válaszom, de inkább hallgattam.
-Ez Így nem lesz jó srácok ti is tudjátok!-magyarázta Zayn.
-Hogy fogjuk így elvinni Jasmint?-kérdezte Niall.
-Elvinni? Miről van szó?-tekintgettem a fiúk között. Mind sóhajtottak egyet.
-El kell innen tűnnöd mihamarabb!-magyarázta Harry.
-Eltűnni? Hová?
-Amíg nincs pálcád nem tudod kordában tartani az erődet! Ha izgatott vagy kitör. Ha boldog vagy kitör! Ha szomorú vagy kitör!-magyarázta Liam.
-És mi lenne ha lemondanák róla? Ha nem is használnám? Nem vennék róla tudomást?
-Az nem lehet! Ez egy veled született adottság. Semmiképp sem lehet lemondani róla! Nincs rá lehetőség!-világosított fel Zayn.
-Ha nem használod és letagadod, megölnek!-mondta gorombán Louis.
-De hova kell tűnnöm?-tértem vissza ahhoz a témához ami legjobban érdekel.
-Ha velünk jössz megmutatjuk!-érintette meg a karom Harry egy magabiztos, biztató mosolyt villantva. A többiek elindultak. Értetlenül pillantgattam jobbra-balra. Féltem az ismeretlentől és rosszat sejtettem. Harry kedvesen beszélt hozzám. A fiúkkal való rövid ismeretségem óta rá kellet jönnöm hogy nem utál engem mindenki, Kivéve Louist. Ő ki nem bír állni és akkor szól be nekem amikor csak teheti. És mindig megteheti, mert most két okból is fölényt  élvez:1A tegnapi ajtó-kitörős incidensem óta mindenki szörnyetegként néz rám a suliból és kerülnek, ebből kifolyólag ha beszól nekem senki sem véd meg, csak Liam és Niall. Ők megértik hogy ezek a dolgok még újak nekem és elfogadják hogy nehezen hiszem el kilétemet.
A másik ok amiért Louis szekálhat, hogy jó varázsló és ügyes pálcaforgató.  Én pedig teljesen kezdő vagyok, akinek még pálcája sincsen. Zayn aki egyébként az osztálytársam, teljesen közömbösen bánik velem. nem sztárol. Gondolom nagyobb gondjai vannak annál hogy nekem rosszul áll a hajam. Zayn egyébként egy olyan fiú aki zárkózott, visszahúzódó csendes, de bátor és huncut. Harryvel beszéltem a legkevesebbet. És róla aligha hallottam azelőtt. Annyit tudtam róla hogy minden lány a lábai előtt hever, de ő ezt nem igazán használja ki. Ellentétben Louissal, aki egy olyan fiú, aki a lányokat nem veszi semmibe. Úgy mutattam be őt akiben mindenki megbízik és elmondja minden titkát neki, ami igaz is. Mindenkinek játsza a megértőt, de csak azért csinálja mert tudja hogy viszonozzák neki. Például Hillary a 17 éves kedves cserediáklány, aki összejött itt egy fiúval majd a fiú meg is csalta. Louis kapott az alkalmon első dolga volt hogy odamenjen hozzá, színlelje a nagy megértőt átölelje majd meghívja a hétvégi bulijába (mert ő rendezi a legjobb házibulikat) ott leitassa majd szépen ágyba vigye. Sokat káromkodik és néha verekszik is. Hanyag, nemtörődöm ravasz mint a róka. olyan  mint Steve Stifler, az Amerikai pite c. filmből. Niall az a tipikus olyan fiú, aki szeret videojátékokkal játszani, sokat enni és ő az "örök szűz". Szöges ellentéte Louisnak. Liam az okos, kedves, figyelmes, tanult, kulturált, fiú, aki átsegíti az időseket az úttesten, Átadja a helyét a buszon a terhes nőnek, megvédi azokat a fiatalokat akiket bántanak és a többi...és a többi...
Miután végigmentünk a hosszú folyosón, át az ebédlőn és a gyengélkedőn, át a talált tárgyak részlegen, megkerülve a "gondok vizét", a mi egyszóval szökőkút és amibe az odajáró diákok olyan csekély reményeket fektettek-mint hogy a vize varázslatos és ha valaki megmossa benne a kezét és közben elmondja a kívánságát az tejesül-elértünk a sulikönyvtárhoz. A fiúk rám néztek én pedig a hatalmas barna faragott ajtóra, amit ugyan minden nap látok kívülről, de belülről nemhogy az ajtót, de még magát a könyvtárat is csak egyszer láttam.
-Mit keresünk itt?-tettem fel a kérdést.
-Egy átjárót-jelentette ki Liam, és Niall rögtön utána megszólalt felháborodva, hogy miért mondja meg mert ő meglepetésnek szánta. Nem törődtem Niall-vel.
-Milyen átjárót?-kérdeztem de mielőtt bárki megmondhatta volna Niall gyorsan bekiabálta hogy meglepetés és a fiúk egy emberként lepisszegték. Így hát kíváncsian léptem be a fiúk után. azt terveztem hogy hogyha valami ijesztő lesz bent akkor visszaszaladok, azért vagyok a sor végén. A polcok között csavarogva és kígyózva, mintha nem lenne mindegy hogy hányszor kerülünk meg egy polcot sorban elmasíroztunk egy valóban elég fura helyhez, ami ugyancsak kicsi volt. Úgy nézett ki, hogy egy alacsony (kb. 1,5m magas) és kis területű (kb. 2x2-es) szobácska volt a könyvtár eldugott részében. Az ajtaja mellet azt a feliratot írta, hogy Csak vészhelyzet esetén használandó!

-Mi a fene ez?-kérdeztem tudtukra adva hogy még mindig nem vagyok képben.
-Egy pillanat!-lépett az ajtó elé Liam.
-Valami baj van?-kérdezte Niall.
-Odaát a dolgok teljesen megváltoznak. Az emberek mások lesznek.-Liam magyarázott nekem komolyan és érthetően.-Egy teljesen más világba megyünk át, ahol...-Be fejezte volna a mondatot de Niall félbeszakította.
-Ne! Ne mondjatok el neki mindent! Legyen már valami meglepetés is!-mosolygott édesen. Olyan mosolya volt amiben volt kedvesség, naivitás, szeretet mindenki iránt, játékosság, és egy cseppnyi pimaszság. Ha rámosolygott valakire annak rögvest meglágyult a szíve és akarva akaratlanul is viszonozza a kedves gesztust. Louis ebben is ellentéte Niall-nek. Louis mosolya nem is mosoly, hanem az ördög sírása. Louis mosolyában is rejlik némi gyerekes naivitás és szerénység de akire rámosolyog az biztosan tudja hogy ő nem az az ember akivel szívesen elbeszélgetne egy csésze tea mellet.
Niall-re hallgatva Liam nem fejezte be amit elkezdett és emiatt nekem görcsbe állt a gyomrom és ideges lettem, de mivel kezdtem megbarátkozni a tudattal miszerint természetfeletti képességeim vannak parányi izgalom is társult az aggódásomhoz.
-Ki varázsol át bennünket?
-Majd én! Úgyis gyakorolnom kell!-lépett beljebb a kis helyiségbe Harry. Mindenki megérintette valahol egymást. Hülyén éreztem magam egy fiúkkal teli helyiség ahol még fogdossák is egymást. Érdekes. Kicsit félve talán, de én is megérintettem Niallt, aki kedves mosolyt villantott felém és én bátorságot kaptam.
Harry végignézett a kis társaságon, elővette a pálcáját ami világos barna volt, és rajta néhány kis csillag helyezkedett el. Jól megnéztem. Nagyon szép volt. Tükrözte a jellemét.
-Hicon puses, aliocus!-mondta ki hangosan és érthetően, miközben meglendítette a pálcáját. Vártunk, vártunk, mondjuk a fiúk nem tudom hogy mire én valami újabb olyan dologra,amit ha meséltek volna nekem biztosan nem hittem volna el. Nem történt semmi. Harry sóhajtott.
-Gondoltam hogy nem fog sikerülni.-mondta bánatosan.
-Dehogynem, csak rosszul lendítetted a pálcát.-vigasztalta Niall.
-Pöcsfejek! jelentette ki Louis, a maga bunkó, alpári stílusában. És röhögött.-Majd én megcsinálom!-a fiúk nem szóltak rá semmit. Már megszokták hogy ő ilyen, sőt nem megszokták, hanem jóformán meg is szerették. Mindenki tudta hogy Louis ilyen bunkó mégsem zavartatta magát senki. Louis elővette a pálcáját, ami sötét kék volt. Két róka szem volt rajta és néhány sor értelmetlen szöveg.
-Hicon puses, aliocus!-mondta ki az ismeretlen szavakat Louis és bár nem tudom mivel volt másabb a pálca lendítése, mégis hirtelen eltűnt a lábunk alól a talaj, majd sötétség, fény, sötétség, kiégett retinák, majd talaj. Mi történt? Vízbe estem. Nagyot szisszentem amikor földet értünk, ahogy a fiúk is feljajdultak. Hol vagyok?
-Mindenki rendben van?-hallottam Liam hangját.